Apja, aki régi magyar család ivadéka volt, rokonságban állot a Kisfaludy és Kolozsváry családokkal, visszavonultan kipihente a '48-as évek fáradalmait. 1860. szeptemberben apja Tétre tette át lakását; azonban már 1862. szeptenmberben gyermekei iskoláztatása végett Győrbe kölözött, ahol leányát az Orsolya-szüzek zárdájába adta. Simor János esztergomi hercegprímás látogatása alkalmával a növendékek nevében ő üdvözölte beszéddel. Az elemi iskolai tanfolyamok végeztével szüleivel Pestre költözött és apja mint százados ismét visszanyerte rangját és katonai szolgálatot teljesítve, igen rövid ideig tartózkodhatott egy helyen. Családja is követte mindenüvé, Bajára, majd Szabadkára, sehol sem feledkezve meg gyermekei neveltetéséről. Leánya is házi nevelésben részesült; utóbbi helyen Kerner Péter pedagogiai és Lázár Gyula irodalomtörténeti tanároknak volt legtöbb befolyásuk a fiatal növendékre. Édesapja áthelyeztetésével már a második évet Budán, Zirzen Janka igazgatónő vezetése alatt végezte. Alighogy 1874. június végén letette a képesítővizsgát, megválasztották osztálytanítónőnek és a főváros akkori első népiskolájában, a Cukor utcai leányiskola I. B. osztályában mint rendes tanítónőt alkalmazták. Tíz esztendeig tanított egyhuzamban ugyanazon osztályban. 1878-ban lett Melha Kálmán fővárosi ügyvéd nejévé. 1884-ben betegeskedése miatt kénytelen volt a tanítás teréről visszalépni és szabad idejében három fiúgyermeke nevelése mellett, az irodalmat művelte. Társadalmi téren is kiváló szerepet játszott. Tagja volt különféle hasznos és közművelődési egyleteknek és társulatoknak. Kiváló tevékenységet fejtett ki a népnevelők budapesti egyesülete körében, melynek buzgó tisztviselője volt. Felolvasónőként is dolgozott a fővárosban és vidéken.
1872-től foglalkozott az irodalommal; több vidéki lapba dolgozott (Edith, Ella, Gabriel, Silene álnevek alatt).
Cikkeket írt a Magyar Salonba (A női kézimunkáról), a Miskolczba, Bácskai Ellenőrbe, Ujvidékbe, Egyetértésbe, Fővárosi Lapokba, Magyar Földbe (1884), Paedagogiai Szemlébe, Népnevelők Lapjába (1885. Vajdafi Gusztáv élete); a Magyar Salon Könyvtárába (1885. Blaha Luiza); az Arad és Vidékébe (1888. Korrajz); a Győri Hirlapba (1888. 43. szám Blaha Luiza, 1889. 21. és köv. sz. Kossuth iparvédegylete); a Hazánkba (1889. Görgey Arthurról). Czikke a Pesti Naplóban (1889. 265., 266. sz. A kisdednevelési irodalom úttörői); írt még a Nemzetbe, a Képes Családi Lapokba (1885., 1887. rajzok, stb.), Reménybe, Magyar Háziasszonyba, Pesti Hirlapba, a Tanitótárba, sat.
Voir plus